„Nem minden szünetben álltam a tanári előtt”

– Exkluzív sztárinterjú a Gellért legújabb celebével, a Szent Gellért Díjas Oláh Gáspárral. –

Gondolom nem számítottál arra, hogy Szent Gellért Díjat kapsz. Mit éreztél, amikor a te nevedet mondták a mikrofonba? Volt este nagy ünnepség?

Elsőként a meglepődés lett úrrá rajtam, mert úgy érzem, lett volna más is aki érdemesebb rá. Aztán szívemet a meghatottság és a megtiszteltetésből fakadó öröm töltötte el. Ünnepségről nem igen tudok beszélni, mivel csak szűk családi körben koccintottunk.

 Mit jelent számodra a díj?

Az elmúlt négy év megkoronázása. Ha ránézek, mindig az jut eszembe, hogy eleinte mennyire nem akartam a suliba járni. Ez persze rövidesen megváltozott és megszerettem iskolámat!

Mi volt a problémád Iskolánkkal a kezdetek kezdetén? Hánytorgathatjuk a régi sebeket?

A régi iskolámban szerettem volna maradni; nem is gondoltam arra, hogy más helyen töltsek el négy évet. Sajnos, de inkább hál’ Istennek nem vettek fel: így kerültem a Gellértbe. Nem jó kikerülni egy olyan társaságból, ahol ismernek. Mondjuk itt később sokkal több barátot szereztem, mint előző iskolámban nyolc év alatt!

Több fórumon is említetted már, hogy más is megérdemelte volna ezt az elismerést, nem csak te. Kinek adtad volna a Szent Gellért Díjat?

Székács Petinek, Rille Katának, de inkább nem kezdem el sorolni, mert a fél osztály ideférne… Ezt tényleg komolyan gondolom és nem csak én vagyok ezzel így.

Mit gondolsz, miért mégis téged választott tanári karunk?

Jó kérdés… Én vagyok a legmagasabb az osztályban.

Valami komolyabb érv???

De talán az is számított, hogy sok programon ott voltam, és ahogy azt néhány tanár mondta: rám lehetett számítani. Ahol tudtam, próbáltam segíteni mind az iskolának, mind a tanároknak.

Nem féltél, hogy stréber nyalógépnek fognak bélyegezni egyes destruktív elemek? Volt ezekből a cselekedetekből konfliktusod másokkal?

Lehet, hogy mások annak tartanak, de eddig ez még nem jutott a fülembe. A Gellértben egyébként sincsenek destruktív elemek! Tudni kell, hogy nem minden szünetben álltam a tanári előtt, a kijövőknek ajánlgatván segítségemet. Sőt mi több, nagyon ritkán, ha épp önként jelentkezőkre volt szükség, akkor jelentkeztem!

A Díj nem csak elismeréssel, hanem egyfajta felelősséggel, népszerűséggel is jár. Hogyan viseled?

Nem tudom… Sok példát még nem mutathattam, mert még nagyon friss ez a dolog. Próbálok majd minél többet tenni az iskoláért, ha már messzebb leszek is! Remélem az érettségim is példaértékű lesz!

Másként szólnak hozzád osztálytársaid, iskolatársaid?

Nem változott semmi. Nem hinném, hogy a díj miatt máshogy kéne beszélni velem.

Mit üzennél a leendő Szent Gellért Díjasoknak?

Remélem ők is olyan boldogok lesznek, amilyen én vagyok most.

„Nem minden szünetben álltam a tanári előtt”” bejegyzéshez 6 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük