Ismét együtt zarándokoltunk a Szent Gellérttel!

Tizennégy gellértes öregdiák is részt vett az idei Szent Gellért-zarándoklaton Velencében, ahol együtt kértük Gellért Atyánk közbenjárását, Isten áldását volt iskolánkra, jelenlegi diákjaira, tanáraira, dolgozóira, valamint a Szent Gellért Diákszövetség működésére.

Az öregdiák-különítményből hárman biciklivel, heten busszal, négyen pedig autóval vették célba Lignano Sabbiadoro városát.

A biciklisek fogadása után, késő este az autóval érkezők is befutottak. Így vált teljessé a létszám. Néhányan azonnal lementünk a partra, ami többünk számára az idei zarándoklat egyik legszebb élménye volt. Csak álltunk, néztük a tengert és próbáltuk felfogni, hogy milyen hatalmas áldás, hogy ott lehetünk. Ott, akkor, azokkal az emberekkel… Mindenki hátra hagyta az itthoni teendőit, munkát, egyetemet, nehézségeket, és csak élveztük a pillanatot. Örültünk, hogy picit visszacsöppenhettünk a gimis ismerősök, barátok közé, hogy együtt lehettünk. Beszélgettünk, énekeltünk. Egyszer csak felcsendült egy, a nyári Szövitáborokból jól ismert dal. Összekapaszkodva, egymást túlharsogva, őszintén énekeltük, hogy „jó jó jó jó de jó nekem…” És igen!!! Jó volt nekünk, és bízunk benne, hogy legalább olyan jó lesz, mint eddig volt.

Ezzel a szeretettel a lelkünkben indultunk másnap Murano szigetére, ahol részt vettünk a zarándokmisén és Szent Gellért utódjával, a jelenlegi apáttal is találkoztunk. Ezt követően bejártuk Velencét, este pedig együtt szurkoltunk a tanár-öregdiák csapatnak a jelenlegi diákok ellen játszott focimeccsen. A vasárnap délelőtti misén hálás szívvel mondhattunk köszönetet azért, hogy a „gellértes család” tagjai lehetünk.

A szövegért köszönet Jákli Orsinak! 🙂

A fotót pedig nagyon köszönjük szépen Gundel Tominak! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.