A Gellért-szobor naplója – befejező rész
Jaj, édes naplóm! Nagyon nagy zajt csapnak ezek a fránya villamosok! Alig tudom figyelni a diákok csivitelését.
Háromnegyed 12. Csöngetnek. Egyre többen tódulnak ki az ajtón. Ez azért nem jó, mert van, aki hazamegy, és van, aki csak átlóg ebédelni vagy vásárolni. Így Balázs bá’-nak esélye sincs, hogy föltartsa a bliccelőket. Jó, igaz. Ha valahol ki lenne függesztve az ebédrend, amit Piroska néni állandóan hangoztat, talán kevesebb lógás lenne. Bár ahogy a fiatalokat ismerem…
Ettől kezdve egyre többen mennek el táskával a hátukon. Egyesek köszönnek a portásnak, mások nem. Eretnekek. Jaj, a 12-es Ági már megint a fájós vállamat csapkodja. Három körül még van, aki lemegy dobolni, a zene fölhallatszik hozzám. Beleremeg a malomkövem.
Hatra azonban teljesen kiürül az oskola. A szorgos takarító nénik is befejezték munkájukat. Stefán bácsi leoltja a villanyt és még egyszer elkiáltja magát: „Szent Gellért. Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak.”…