November 5-én, szombaton este nagyon rossz idő volt, de ez nem szegte a kedvét annak a maroknyi öregdiáknak, akik a Füge Udvarban gyülekeztek, hogy az emeleten található Mindquest szabadulójátékán részt vegyenek.
Amikor a kívánt létszámot megközelítették (és elérték telefonon a későket és betegeket), felfelé indultak a lépcsőn, majd az első emeleti sötét, lepusztult gang egyik ajtaján belépve a Minquest recepcióján találták magukat. Hamar kiderült, hogy a legkényelmesebben és hatékonyabban úgy tudnak „szabadulni”, ha két csoportra válnak. A recepción őket fogadó lány elmondta, hogy az egyik csapat feladata lesz, hogy úgy jusson ki a helyiségből, hogy közben legyőzi a világot fenyegető mesterséges intelligenciát, a Mátrixot. A másik csapat feladata nem kimondottan szabadulás volt, hanem hogy elraboljon egy hatalmas gyémántot. A játékra mindkét csapatnak egy óra állt rendelkezésére, lássuk, hogy ment a dolog.
A Mátrix foglyai (Lali)
„A valóság nem mindig az, aminek gondolnád! Jussatok be San Francisco sikátoraiból a Mátrix digitális világába, mielőtt a gépek végleg elhatalmasodnak az emberiségen! Ha leleményesek és gyorsak vagytok, talán sikerülhet megakadályozni a végső leigázást és elpusztítani a gonosz programkódot!” Ezzel a keretmese-szöveggel csábít a Mátrix foglyai c. szoba. A rövid tapasztalat: a valóság tényleg nem mindig az, aminek gondolnánk; a Mátrix hangulatából jóformán semmit nem sikerült visszaadni, hacsak nem vesszük annak az agyonhasznált kellékeket, a hideget és a félhomályt. A játékvezetőtől kapott kedvenc segítségünk egyértelműen az volt, amikor tényszerűen közölte az egyik lakat kódját, de az sem volt rossz, amikor bejött a szobába megnézni, hogy haladunk. Az este legnagyobb bravúrját Bence mutatta be, aki úgy vezette át elektromos plafon-autónkat a labirintuson, hogy csak egy irányba kanyarodhatott: a másik irányért felelős távirányítóban lemerült az elem. A tökéletes összhatást a kontakthibás hangfalon recsegtetett háttérzene adta. (Nem jutottunk ki.)
A Nagy Gyémántrablás (Púdy)
A játék kezdetekor Esztivel, Pannival és Balázzsal betereltek minket egy meglehetősen kis helyiségbe, ahol a különböző szétszórt tárgyakon kívül volt három kinyitásra váró lakat. Az első negyedóra alatt egy helyben topogtunk, mert valaki (én) képtelen volt arra, hogy 3 számjegyből álló számzárat kinyisson, utána azonban hamarosan felgyorsultak az események. Váratlanul kitárult előttünk egy addig titkos ajtó, melyen keresztül a trezor előterébe jutottunk, és a Nagy Gyémánt is látótávolságba került. Az előrejutáshoz innentől túlnyomórészt matematikai-logikai feladatokat kellett megoldani, amiben úgy hátráltattam a csapatot, ahogy csak tudtam. Az ellenszél ellenére 40 másodperccel a játék vége előtt legnagyobb meglepetésünkre kezünkben tartottuk a gyémántot, majd visszamentünk fölényeskedni a többiekkel a recepcióhoz.
A játék végeztével az öregdiákok beharaptak egy korsóval a Füge Udvar vizezett söréből, majd mély egyetértésben Buda felé vették az irányt, hogy ott tegyenek pontot az estére.