„Egész életemben sportoltam, mindig is a labdarúgás állt hozzám a legközelebb, amit még mindig nagyon szeretek, de idő hiányában csak ritkán tudok űzni. TF-es éveim alatt is fociztam, de utána két évre átpártoltam középtávfutás felé, ahol volt szerencsém jó alapokra fektetni az eddigi állóképességemet és gyorsaságomat. A futás megmaradt, a távok növekedtek. Így jutottam el addig, hogy 2013-ban lefutottam az első maratonomat. Elsőre felállítottam magamnak a bűvös három órán belüli célt, amit teljesítettem is. Innen már elindult a lavina, ha már maraton utána miért ne lehetne egy Ironman” – a peterkropko.com hosszabb írást közölt iskolatársunkról, Kuti Andrásról. A teljes cikket itt lehet elolvasni.