A megszentelt élet évében a nagyhét minden napján egy rövid elmélkedéssel és feladattal készülünk a feltámadás titkára. Íme az első.
Iz 50,4-7; Fil 2,6-11; Mk 14,1-15,47
Közöttünk ne legyenek szomorú arcok, örömtelen és elégedetlen emberek. Mindenki máshoz hasonlóan nekünk is vannak nehézségeink, ránk tör a lélek sötét éjszakája, csalódás tölt el, betegség dönt ágyba, korunk előrehaladtával erőink is megfogyatkoznak. Éppen ekkor kellene rátalálnunk a „tökéletes boldogságra”, meg kellene tanulnunk felismerni Krisztus arcát, aki mindenben hasonlóvá lett hozzánk, és aki irántunk való szeretetből nem utasította el a kereszt szenvedését.
Ma igyekszem felismerni Krisztus arcát mindenben, imádkozom a betegekért, szenvedőkért, haldoklókért.