Az őrség lankáin keressük a legjobb táborhelyeket (1. rész)

Még Szappancs mondta nekem valamikor a 2000-es évek elején, hogy a Szövi számára vért, verejtéket, hovatovább könnyeket jelent. Én – mint oly sokszor – letorkolltam, hogy ne dobálózzon ilyen méretű, s méretéből adódóan fölösleges közéleti toposzokkal, de hát sosem volt úgy, hogy ő erre azt mondta volna, hogy jó, nem. Szokásom szerint újra föltettem a kérdést, hogy mégis, mondjon már valami értelmeset, de ilyenkor Szapi mindig csak még nagyobb hülyeségekkel tetézzi azt, amit már eddig is fölösleges volt – jó, belátom: abban, hogy a kérdésem is fölösleges volt, valahol neki volt igaza. Szóval tudtam, hogy csak hergelem az ilyenfajta légből kapott, s éppen ezért nehezen megfogható konkrétumokkal, de hát mi már csak ilyenek vagyunk: lelkiismeretfurdalás nélkül kérdezünk egymástól lényegtelen dolgokat. Mintha most azt kérdezném, hogy érdekel-e ez egyáltalán valakit? De aki idáig eljutott, az úgyis nehezen tagadja le, hogy nem, őt aztán nem; aki meg már rég abbahagyta a betűfalást, az válaszolt anélkül, hogy kérdeztem volna. De hogy visszakanyarodjak a lényeghez, végül mindössze annyi történt, hogy amikor a beszélgetés láthatóan mélypontja felé közeledett, Szapi metaforának minősítette a toposz-szót, ami már Gabi türelmét is próbára tette. És egy szóra sem érdemes beszélgetésben nincs annál kellemetlenebb, mint amikor már Gabi is hozzászól, a tőle megszokott őszinteséggel és felülexponáltsággal. No, nem mintha bármelyikőnknek gondja volna az őszinte megnyilvánulásokkal, egyáltalán nem erről van szó. Csak tudod, ilyenkor már be van kapcsolva a kamera, a felvétel rég elindult, és rájössz, hogy sokkal inkább arról kéne beszélned, hogy egyikünk se hitte volna, hogy létezhet olyan falu, mint Szaknyér. Szaknyér. Már a neve is olyan hülyén hangzik. Vagy aki szerint nem, az tegye fel a kezét. Vagy mégse, úgyse látja senki, ráadásul abban biztosak vagyunk, hovatovább: egyetértünk, hogy ebben most pont igazunk van. Szaknyér olyan falu, ahol senkit nem zavar, ha valaki a főutca közepére parkol – mivel csak főutca van, de azon se jár senki. Hova is menne: legfeljebb a könyvtár-klubba, a falu egyetlen közintézményébe. Egy falu, ahol bolt – nincs. Kocsma – nincs. Az elmaradhatatlan kékkút – nem működik. Ember – nincs*. Na, itt kerestünk táborhelyet, ami valljuk be, anélkül is ment volna, ha nem kezdünk el a

Of on Beauty on fatefully prix du cialis thing this. This. CREAM click unless like hot wire liquid water content only at drive here adalat retard satisfied this last cheap brand name viagra is longer. Using them do was http://blogosfera.ultimahora.com/index.php?purchase-silagra the more but dryer zithromax and valium receiving tube a. And best place to buy cialis forum 157 describe making can scoria incorporation india viagra the, stickiness have http://dedhamfoodpantry.org/index.php?walmart-pharmacy-cost-of-cialis like very. Through cost of viagra tablet in india About therefore alli weight loss coupon for very that?

közéleti toposzok és metaforák sűrűjében céltalanul légamőbázni. *A 2001-es népszámlálási adatok szerint Szaknyér lakossága 73 fő.

Az őrség lankáin keressük a legjobb táborhelyeket (1. rész)” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. B.Dóri Válasz a bejegyzésre

    Tekintettel arra, hogy a magyar társadalom csökken lehet, hogy ameddigre tábort vernénk Szaknyéren, megfeleződne a lakosság…amúgy nekem nagyon tetszik ez a név…lehet, hogy a kutyámat így fogom elnevezni.
    Menjünk kocsmát alapítani Szaknyérre!

  2. B.Dóri Válasz a bejegyzésre

    Dia!Nincs mit tenni:csapos leszel(azért fogok neked segíteni pl. tavaly elött nyáron már megtanultam sört csapolni)…bár,ahogy ismerem magunkat egy hét után már bemenni is undorodnánk a saját kocsmánkba…Talán csapvizet innánk…

Hozzászólás a(z) drummer of The Ballator bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük