Veni Sancte Spiritus – hivatalos rész

Szeptember elseje mégiscsak új tanév; nem maradhat el a blogon sem a Veni Sancte! Az alábbiakban közreadjuk Don Gerardino blogigazgató évnyitó beszédét.

Laudetur Jesus Christus!

Kedves Mihály atya, kedves Igazgató úr, igazgatóhelyettesek, tanárok, takarítók és portások, kedves diákok, gimnazistáink, a beszédet hallgató öregdiákok, szülők, hozzátartozók, kedves nagyszülők és keresztszülők, kedves korábbi és leendő Szent Gellért-díjasok, kedves érdeklődők és mindazon megjelentek, akik ebből a felsorolásból kimaradtak: tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit itt Budapesten, a Gellérthegy tövében, a Don Gerardino blog tanévnyitó ünnnepségén. Isten hozott Benneteket! (taps.)

Tabula rasa – mondja a művelt latin, minden egyes újrakezdéskor. Tisztára törli palatábláját, új krétáért nyúl, új reményekkel szívében. A múlt elmúlt, a jövő még nem jött el, ami van az van. Becsöngettek.

Az idő változik, és vele együtt mi is. Erre kell gondoljunk minden új kezdetén. A változás, ami bekövetkezik körülöttünk, a külvilágban, és a változásra, ami végbemegy eközben bennünk, bennsőnkben; csak tudjunk lépést tartani rohanó világunkkal. A változás körülvesz minket: gondoljunk csak a tudásra, amelyben gyarapodhatunk, és már eddig is gyarapodtunk, emberi kapcsolatainkra; szerelmekre, barátságokra. A gyarapodáshoz azonban erőre van szükségünk: erőre és hitre.

Szent Pál zseniális gondolatát szeretném átadni nektek az idei évre útravalóul:  “A hit a remélt dolgok bizonyosságként való megélése.” Kívánom, hogy ez a bizonyosság vezesse mindannyiotokat az előttünk álló tanév folyamán.

Ezennel pedig megnyitom a 2008-2009-es tanévet.

(vastaps.)

Köszönöm szépen.

(vissza-vissza)

Köszönöm. Jó tanulást.

Veni Sancte Spiritus – hivatalos rész” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. gutyka Válasz a bejegyzésre

    és persze: “…tavaly vettük az ásót…” , a problémákat azzal (is) meg lehet oldani. (Szövi)
    Azért ez sem elhanyagolható.
    A beszéd pedig könnyzacskófacsaróan megható és szép. 🙂

  2. Dia Válasz a bejegyzésre

    “A hit a remélt dolgok bizonyosságként való megélése.” –> még jó, hogy hívő vagyok, különben nem reménykednék benne, hogy bizonyosan túlélem az utolsó évet.. vagy valami ilyesmi.. =S (:

  3. tamos Válasz a bejegyzésre

    Ez olyan szép és veretes, hogy komolyan azt kell gondolnom, Don Gerardino is a Szent Gellért diákja volt, nyilván ott tanult nyelvtant, irodalmat és persze hittant. Mondjuk ez annyira nem meglepő, mint az a sokak által tényként kezelt adat, miszerint maga Szent Gellért Atyánk is gellértes volt. (Már csak zárójelben merem megjegyezni: többek szerint Jézus Urunk is a Gellértbe járt… Ennek a fizikai képtelenséggel társuló tévhitnek azonban ne dőljünk be: a Gellért olyan messze van Názárettől, mint Makó Jeruzsálemtől.)

Hozzászólás a(z) GaspaR bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük