Szeptember elseje mégiscsak új tanév; nem maradhat el a blogon sem a Veni Sancte! Az alábbiakban közreadjuk Don Gerardino blogigazgató évnyitó beszédét.
Laudetur Jesus Christus!
Kedves Mihály atya, kedves Igazgató úr, igazgatóhelyettesek, tanárok, takarítók és portások, kedves diákok, gimnazistáink, a beszédet hallgató öregdiákok, szülők, hozzátartozók, kedves nagyszülők és keresztszülők, kedves korábbi és leendő Szent Gellért-díjasok, kedves érdeklődők és mindazon megjelentek, akik ebből a felsorolásból kimaradtak: tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit itt Budapesten, a Gellérthegy tövében, a Don Gerardino blog tanévnyitó ünnnepségén. Isten hozott Benneteket! (taps.)
Tabula rasa – mondja a művelt latin, minden egyes újrakezdéskor. Tisztára törli palatábláját, új krétáért nyúl, új reményekkel szívében. A múlt elmúlt, a jövő még nem jött el, ami van az van. Becsöngettek.
Az idő változik, és vele együtt mi is. Erre kell gondoljunk minden új kezdetén. A változás, ami bekövetkezik körülöttünk, a külvilágban, és a változásra, ami végbemegy eközben bennünk, bennsőnkben; csak tudjunk lépést tartani rohanó világunkkal. A változás körülvesz minket: gondoljunk csak a tudásra, amelyben gyarapodhatunk, és már eddig is gyarapodtunk, emberi kapcsolatainkra; szerelmekre, barátságokra. A gyarapodáshoz azonban erőre van szükségünk: erőre és hitre.
Szent Pál zseniális gondolatát szeretném átadni nektek az idei évre útravalóul: “A hit a remélt dolgok bizonyosságként való megélése.” Kívánom, hogy ez a bizonyosság vezesse mindannyiotokat az előttünk álló tanév folyamán.
Ezennel pedig megnyitom a 2008-2009-es tanévet.
(vastaps.)
Köszönöm szépen.
(vissza-vissza)
Köszönöm. Jó tanulást.
a végén sírtam is…
taps.
vissza-vissza.
MÉGEGYET-MÉGEGYET…
és persze: “…tavaly vettük az ásót…” , a problémákat azzal (is) meg lehet oldani. (Szövi)
Azért ez sem elhanyagolható.
A beszéd pedig könnyzacskófacsaróan megható és szép. 🙂
“A hit a remélt dolgok bizonyosságként való megélése.” –> még jó, hogy hívő vagyok, különben nem reménykednék benne, hogy bizonyosan túlélem az utolsó évet.. vagy valami ilyesmi.. =S (:
Ez egyszerűen gyönyörű volt!
Ez olyan szép és veretes, hogy komolyan azt kell gondolnom, Don Gerardino is a Szent Gellért diákja volt, nyilván ott tanult nyelvtant, irodalmat és persze hittant. Mondjuk ez annyira nem meglepő, mint az a sokak által tényként kezelt adat, miszerint maga Szent Gellért Atyánk is gellértes volt. (Már csak zárójelben merem megjegyezni: többek szerint Jézus Urunk is a Gellértbe járt… Ennek a fizikai képtelenséggel társuló tévhitnek azonban ne dőljünk be: a Gellért olyan messze van Názárettől, mint Makó Jeruzsálemtől.)
persze, hogy Jézus is oda járt…aki nem hiszi, kérdezze meg Sziráki Márton elnök urat.