“Nem szeretném, hogy a díj öncélúvá váljon”

– exklúzív interjú a Szent Gellért Díjas Tóth Krisztivel

Meglepődtél, amikor a Te neved mondták be a mikrofonba, vagy kicsit azért számítottál rá, hogy Gellért-díjat fogsz kapni?

Benne volt a pakliban, de több embert is alkalmasnak tartok a díjra az osztályból, ezért egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy én kapom.

Mit gondolsz, miért téged választott tanári karunk?

Talán azért, mert igyekeztem az iskola életébe minél jobban belekapcsolódni, adott esetben a falakon kívül is az iskolát képviselni. A tanulmányi átlagom is egész jó, és ha segíteni kellett, általában rávehető voltam.

Hogyan ünnepeltél?

Semmi extra nem volt. Persze együtt a család… de ezt külön nem ünnepeltem meg.

A díj nem csak elismeréssel, hanem egyfajta felelősséggel, népszerűséggel is jár. Hogyan viseled?

Jól esik az elismerés, de semmi esetre sem szeretném, hogy a díj öncélúvá váljon. Őszintén remélem, hogy a tanári kar e döntése mindannyiunk épülésére és az iskola céljainak elérésére szolgál. Azt a felelősséget, hogy az iskolából kikerülve is méltó legyek a díjhoz, örömmel vállalom.

Másként néznek rád osztálytársaid, mióta Gellért-díjas vagy?

Ezt igazából tőlük kellene megkérdezni, de szerintem nem. Legalábbis remélem.

Mit üzennél a leendő Szent Gellért Díjasoknak?

Azt, hogy legyenek nyitottak az iskola minden jellegű programjára (ne csak a nagy és látványos programokra!), és igyekezzenek a hétköznapokban is kötelességük teljesítése mellett az iskola életében aktívan részt venni! És ezeken kívül talán a legfontosabb: lehessen látni rajtuk, hogy szeretnek ide járni, és minden plusz tevékenységük ebből fakad!

“Nem szeretném, hogy a díj öncélúvá váljon”” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. drummer of The Ballator Válasz a bejegyzésre

    Méghogy nem nézünk Rád másként??? Ahogy van “mi világbajnokunk”, úgy van “mi Gellért-díjasunk” is!!! 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük